VERSEK
Nadiya Havryliuk
Fordította Tauz Judit
***
Ne sürgessen. Várjon még.
Megtalálom a kulcsot, majd megyek.
Időm cseppeg, ahol a vég.
Keresem a kulcsot…
Ajtó nincs már, öreg,
Csak egy fal maradt,
Azt is lövedék tépte meg.
– Boldog emlék tart itt vissza,
Ne sürgessen. Korai még.
Fekete szemgödör már az ablak csupán,
Feketéllik mellette a bomba rágta föld,
Lehet-e kulcs egyáltalán,
Ahhoz, mi már csak szívemben ház?
2022.07.05.
***
Hullanak a bombák, hullanak
A szívem elszorul. Elborzad.
Idő megállt. Könnyek.
Úgy érzem, február itt maradt.
Harcban a tűzérség,
Hallod – belereng a föld.
Hátország volt. És én
és aközött mintegy tíz a mérföld.
Mi ez: ellenség tüzelése?
Repülő? Vagy zivatar csupán?
A holnap belevész a messzeségbe?
Egy örökkévalóság ez a nap…
A szél viszi szerte szét
Túl hangos a „bumm… bumm… bumm”,
Megint Dante körei…
A csend pillanatában maga vagy a fül:
Vigadnak a verebek,
Csiripelnek felém,
Csak ők emlékeztetnek
„Holnap itt a tavasz. Gyer elém”.
2022.06.20.
***
Vaskupolát kértünk,
Az ég kékségét
Nem áprilisi tavaszi égzengés –
Ellenség rakétái tépik szét.
Kiáradt a tűzmedence
Megrengett a betonkupola.
Alóla gyermeksírás tör fel –
Hogyan élhetnek föld alatt?
Zokogott és elhallgatott Tánya…
A víz utolsó cseppecskéje –
Az élet piciny cseppecskéje.
Kupola.
Keserű és rendíthetetlen Mariupol.
2022.07.14.
***
Mérhetetlen fájdalmat hallok:
A kemény Kremencsuk jajveszékelése,
Szétmarcangolt Ivankiv zokogása,
Borogyanka halottainak néma kiáltása,
A meggyalázott Gosztomel
Visszafojtott, alig hallható csendes nyögése.
És a vérben úszó Bucsa vágyja,
Kéri az ég bosszúját, az elkerülhetetlent.
Egy nap – egy város. A fájdalom ABC-je.
Összeszorítja fogát a sápadtra vált világ.
2022.07.19.
***
„Khe…khe” – köhög a géppisztoly
A Kahovkából kivezető úton:
A család elbujdosni vágyott…
Átlőtt autó és… káromló sikoly.
A kicsi Szofi – éppen csak hatéves
Táncról álmodik a tesóval,
Ha majd felnő Ivász. Az orosz dúvad
Nem kímél. A kicsiket leteríti azonmód.
Öli a szülőket, a nagyit – akár egy fenevad…
Kis Ivászból utolsó kiáltás kiszakad.
És hol gyermekkacajnak lenne a helye,
Ukrajna Szűzanyjának bánatos orcája.
02.08.2022
***
„Nem a tiéd. Na és? Nekik már minek,” –
Sátánfajzat esze járása.
Akárcsak ő – lopnak, ölnek,
Tábort emeltek. Hazugságba süppedtek.
Folyadékként szűrik az embereket,
Áteresztve a görbe vonalzó hazugságain.
Mentő gondolatba kapaszkodnak bele –
Hogy az igazságtól meg ne ijedjenek:
Boldog életeket megmérgezzenek
Feladatuk az infernum szülötteinek.
16.08.2022.