VERSEK

Nataliya Belchenko
Fordította Tauz Judit

***
Míg háborút okád a világ
És megy a semmibe,
A tavasz megosztja velem
Gólyáját és daruját.

Erős marad a gólyamadár
Kiszorítva félelmét és búját,
Amikor a tavasz jegén
Közelit a bajok baja.

Jelenidő, múlt idő
Bennragadtak a nyelvtanban
A darvak alszanak a fészken
Pedig még le sem szálltak.

Nem alszik a sereg, sem az önkéntesek.
A gyermek, ki pincében született, –
az új korszak hajnalán –
ajándéka nem más – kőtábla lesz.

***
Krakkó mellett hó esik,
Lassítja a beszédet és lépteket,
A Kijiv felletti aggodalom miatt
kicsorduló könnyeket.

Krakkó – egy kamaszköpeny, tán,
Sértetlen vagy az egyik zsebben
Kétségbeesés, szüntelen fájdalom
lakozik a másik zsebben.

Szymborska öngyújtója te vagy
A jobboldali zsebben.
A bal zsebet elárasztotta a baj
Mint a tavaszi áradás Irpinyben.

Apai szombat

útközben kirázni magadból
a galambokat nyugatra és keletre.
apai bicska, mit búcsúzóul zsebre vágtál,
a legkeményebb gyümölcsöt is ketté vágja.

saját arcodban felismered
anyát, apát, szembeszegülni kész.
megbocsátani, érezni a testvért
nagyi lába nyomát csókolgatni.

a háborús visszafojtott tehetetlenségben
hátamat hátukhoz szorítom,
kik élnek még, kedveseim,
a háború kopársága tett mezítelenné.

ajkak, kezek már elsuttogtak,
a semmiből visszajöttek
erőt adni, felszárítani a könnyeket,
hogy ne siessek el a semmibe.

***
A nyárnak derekén – mindenki tudja,
Még a páfrány is virágba borulna
És ki a tűz és víz közt él
Folyókra, kertekbe menekül.

Ott meg arcon csókol a telihold
És nem csak az, ezért hálát mondok.
Nem csak hálát, de az öl sosem
Marad üres, sohasem.

A háború határként átszel téged
És már nincs semmi, mi tilos neked,
Ma te vagy a folyó vagy a kert:
Ahogy sikerül csorogj vagy növekedj.

Folyik a Vilga, Rudava és Drvinka,
Virágzik a páfrány, béke lenne, mintha…
Oh, nyárvég, élezd a sarlót és metszd át
A háború gyűlöletes szárát…