VERSEK
Nataliya Belchenko
Fordította Ceszárszkaja Maja
***
Marianna Kijanovszkajának
Szót szomjaz az út végre olyat,
Mi feltör, s annyira nehéz,
Csak litván bábának egy gólya –
Köröz fölöttünk és igéz.
Majd Vilnóm bennem szabadulva
Megismer, ismét befogad.
Csak mikor már háború-vulva
Mind enged, ki benne ragadt?
Mert kastélyok, tavak hiába –
Hisz szép még veszettebbül fáj.
Még Šnipiškės is, csupa fából
Kálvária nekik, kíntáj*.
Augusztusnak pogány ereje,
Tarts ki, Mariannám, Jeanne d’Arc.
Fogságból – szabadon erednek
Szíveink alatt az utak.
** Šnipiškės – Vilnius – egy csupa faház negyede, Trakai, Druskininkai, Kalvaria, Kintai – litván városok
***
S a mező, amit vérrel, ferdén szántak
Most viharzó hullámmal felel: eddig.
Hogy hasztalan és ne is várj apályra.
Hogy mezozoikum már közeledik.
Virrad – a fordítónak kicsit előbb
Mint vérüket hullató madaraknak,
Kik el nem szálltak délre sorsuk elől,
De szántáson makacsul fészket raknak.
Madaraim, kis fiókáim, félek…
Ptaki moi – ó, Pterodactylus, nem vissza
Felé mutatnak csupa harsány jelek?
Ádám, Ádám, egy kéz, egy lap, még tiszta
***
Animula vagula blandula
Wcale nie wiedziałam,
jak cię bardzo kocham
Juvenes dum sumus
Csak ne a humuszt azonnal
Hadd egy kis verset, verset
Lidocska
Jó féléve, hogy füstté lett.
Polina, Jelizaveta, s Usztinija
találkoztak Lidocskával krétahegyekben.
Párszor felvettem élő hangját kismagnóra,
s most nincs erőm visszahallgatni,
valaki bennem egész erőből védekezik.
Az a valaki pozitívnak ítélte,
hogy a moszkva támadása és lehetséges szökés esetén
nem kell majd fejét törni,
hogyan is szállítható egy fekvő beteg.
Zsibbadt bensőd még mindig füleli,
nem hallatszik-e a nyögés, ami olykor beszüremlett
két és fél éven át a szomszéd szobából.
Leánygyerek-lét megtapasztalása – véget ért.
Milyen lesz most a te utad, valaki?