VERSEK
Hanna Sieviaryniec
Fordította Bárász Péter
***
Hallom a mennydörgése suttogását – egyesek mondták ilyképp.
Csak hunyorították szemüket – a szkeptikusok.
Féltünk: mi lesz, ha visszajön ezerkilencszázharminchét.
Pedig már csaknem itt is volt.
Velünk jött a villamoson, moziba is együtt mentünk.
Ott volt velünk kint a parkban, söre volt vagy kólája.
Egyszer ellenünk volt, másszor pedig velünk,
Főleg szeptember elsején, mikor a kicsit vitte iskolába.
Úgy élt, mint mi. Elvtársunk volt és testvérünk.
Holmi rácsok mögül nem kellett kutatnia: hol a kiút.
Nem akar visszamenni – itt van most is vélünk,
Egyetlen, mit lecserélt, a név: most már kétezer-húsz.
Nevét oly könnyen váltja, mint más a pénzét árura.
Harminchét sem az első volt őnála. Mindig is itt volt velünk,
Mióta emberré lettünk. Marad, míg meg nem tanuljuk
Felismerni őt, ahogy a tükörben saját magunk.
Nézz magadba! Némán néztél el a gonosz mellett.
Behódoltál a főnökségnek. Menni nem volt merszed.
Tekinteted közömbös. Hátrakulcsolod a kezed.
Vigyázz! Az ezerkilencszázharminchét itt van benned.
2020. augusztus 15.
***
A-ból B-be megy egy autó, át az egész országon,
Erdők mezők között, országúton robog,
És míg ezek haladnak, másvalakit fogdába visznek ám,
Keresztelőre hívják, rendőrőrsről börtönbe szállítják,
Reggelit adnak, vagy halottat siratnak,
Lélegeztetőre, vagy fogdába raknak,
Szülinapra gratulálnak és élelmiszert vásárolnak,
Külföldre mennének, vagy utcán bolyongnak,
Hisznek a szomszédnak, fel is jelentgetik,
A kocsi pedig halad.
Itt a hegyen, ádázul fúvó szélbe
Dermedsz bele, s abba, mi zord e hideg, vagy a saját bensőd,
Jéghideg vér csurog az ereidben,
A tiéid hullnak körötted, mint kit lekaszáltak,
Porrá s hamuvá lesznek, repülnek az égbe,
Mintha nem is lettek volna, nemlétbe születtek,
De a kocsi rohan tovább A-ból B-be,
Mikor elindult, olyan volt minden, amilyen már nem lesz,
Már minden összeesett, de a kocsi még megy,
Egy zsáknyi ajándék a családnak,
Mintha nem lenne sehol semmi immár,
A kocsi halad, az élet megy tovább.
2021. november 10.
***
Mi vagyunk, kik hittük: a jó képes a rosszt legyőzni,
Mi vagyunk, kik hittük, a gonosz immár visszavonul,
Megkövülve, nyakig gennyben, hagyva sorsot összetörni,
Mi láthatjuk csak: mily hosszú, mire a rossz elpusztul.
2021. november 10.
***
Fel fogok nőni. Biztos kinövök eme
Elviselhetetlen leckék korszakából.
Levonom a tanulságot, a megértést meg
Kidobom, együtt az előjelekkel, babonákkal.
Felnövök, kemény, szívós, erős vénasszony leszek,
Láncdohányos, aki a kíváncsikat elküldöm az anyjukba,
Leginkább szótlan leszek, de ha kell, pofont adni képes,
Ha valaki orrát idetolja, hogy hatalmát énrám húzza.
Felnövök és nem hiszek majd többé a tablettákban sem,
Mentesülök a kollektív bűn és vele járó felelősség alól,
Az unokákat szeretem
majd csak, s mondom nekik: drága gyermekek, ahogy,
s amit akartok, úgy tegyetek,
csak ne legyen háború.
2021. május 21.
***
Ha nem kaptál a kezdetektől fegyverként karmokat s agyarat,
Az életben a választékod akkor is jó gazdag.
Futhatsz nyúlként, remélve, hogy a farkas belefárad,
Hallgathatsz fennkölten, vakíthatsz, mint holdfényben a hal,
Összegömbölyödhetsz, hogy így vészeld át a bajt,
Nem hiába növesztettél tüskéket az iskolában,
Azt remélve, senkinek eszébe nem jut, hogy vízbe dobjon,
Hisz óhatatlanul felbukkannál, mert könnyű vagy, vékony és puha.
Ugathatsz és rikácsolhatsz, tövisfegyvert kínálhat még a sors,
Harciasra terített farok is jó, nyögés, sikítás, támadó vicsor,
Üregásás, magadat halottnak tettetni, autó alá bebújni,
Széttárt szárnyakkal hasznos a futás, ha a fészek itt van már ni,
És tessék a bölcsek számára írt recept: húzd be fejed,
A páncélba, füled-farkad s lábad-kezed.
Onnan már a bársonyos füvet látod csupán,
Rózsaszín szirmokat, a Nap-kedély csillogást,
Akár háromszáz évig is így ellehetsz
Egy csendes patak vagy egy posvány mellett,
És senkinek nem lesz semmi gondja veled.
Vajon nem ez a célod? – nem okozni gondot senkinek.
2022.június 22.