VERSEK
Dzianis Macieša
Fordította Bárász Péter
***
Nap mint nap és éjjel-nappal
Füstöl a tábori krematórium.
Sorakozó
A kemence előtt…
Ami ég, az örömében
Ezt suttogja:
„Mi «Megmentünk» benneteket”
–
404.
Kígyósodás
Mindenkitől egy betű – a sor kész…
Hadd legyen háború,
S hulljon eső, fekete.
A betűink mind együtt – egy levél…
S ha nem lesz semmi alúl,
Építünk egy szigetet.
***
Mindent elveszítsz, de az ige veled marad…
Ha felrobban minden,
És a Föld mozgása megfordul,
A határtalan nagyságban
Meghallja a világ az első hangot…
A túlélők közül az utolsó
Halk suttogást fog hallani
Az üszkösödő szénkupacból…
…………
Egy Vers lesz az…