VERSEK
Daria Lis
Fordította Bárász Péter
***
Alig vannak mieink az utcán –
Otthon ülnek offline.
A múlt Flashbackjében
Nincs már több remény.
Pestis járja be a várost.
2020 tele
***
A szomorúságból kecmeregsz
A kétségbeesésig.
Napjaid elvesztegeted,
Éjszaka nem alszol.
Se könyv,
Se út –
Csak a csend.
2020 tele
***
Valaki lezuhan egy hídról.
Valaki bevonul háborúzni.
Valahol van egy kórház,
Oxigén és te.
2022.07.01.
***
Nem mondhatod el gondodat…
Kinek? Aki már börtönben van,
Meztelen rácson alszik…
Barátok és könyvek nélkül megőrül.
Leveleit meg nem kapja.
És ez nem a kínzás, még nem…
Csak a fájóan jól ismert rettegés.
Nem mondhatod el nekik, hogy
Nem esik eső, hó nem hullik
Az égből. Kik vizes pincében
Élnek, azelőtt pedig a tizediken.
Iszonyulsz a magasságtól,
Repülőktől és a lifttől.
Nem mondhatsz semmit senkinek
A rettegésedet, a vérnyomásodat
A depressziós festőket és
A hemoglobinszintedet.
Nem beszélhetsz nekik erről.
Ott még az álmokat is lelövik.
2022 szeptembere