Siarhiej Vahanaŭ
Fordította Bárász Péter
AZ ÚJSÁGÍRÓNŐ
K. A. *
Egész éjszaka a rendőrőrsön fogták.
Kávét, édességet tettek elé:
„Tessék, egyen-igyon, magáé ez a tál!
Első osztály, nem a börtön ez még…
Az éhségsztrájkja is – mecsoda butaság!
Magának nem kell kalória tán?!
Egyen néhány bonbont, igazi finomság…
Nem éhes? Vegyen csak erőt magán!”
Tényleg enni kéne már. Az éhségtől
Mindent színes ködben lát csupán.
Arra gondol, mennyire dühíti őt
Ez a gondoskodó kapitány!
Ott áll már készen az egész tévéstáb,
Csillog vele szemben a kamera…
„Na, kóstold meg, egyél! – tíz ember bámul rád.
Edd már meg! Gyorsabban jutsz majd haza…
Ezt a riportműsort minek elrontanod?
Itt a köztévé minden kelléke.
Ne mindig csak a rohamrendőri gumibot,
És az erőszak lemezét ismételd”
Egész éjjel a rendőrségen fogták.
Jó anyagot reméltek felvenni.
Azt azonban, hogy mi az első osztály,
Sosem fogják tudni megérteni.
* Kácja Andrejeva (Bahvalava) – ellenzéki újságíró, a költő unokája
CÉLLÖVÖLDÉBEN
Aláírták a taktikai atomfegyverek
Belaruszba történő telepítésére
vonatkozó szerződést…
Napi hír.
Egyenes adásban megy a háború.
Füst, szag nélkül. Vér, fájdalom nélkül…
Mint céllövöldében az a sok bábu –
Megint ez lett a sorsunk végül.
Itt minden olyan, mintha igaz lenne.
Csak mi nem félünk semennyire már.
A drót megmondja, ki és merre menjen.
A drót, amely minket ráncigál.
A FÉNY ÉS AZ ÁRNYÉK
Este, éjszaka vagy ha a pirkadattal
Vészjóslón csúszik be az ablakon a nappal,
Gyújts gyertyát – a nem múló Emlékezet jelét.
Minél több a Fény, annál rövidebb az árnyék.
***
Egyszer, hogyha ne adj’ Isten, híre kel,
Hogy bizonyára elpusztul az ország,
Hiába esküszik, ne higgyétek el,
Mert a gyilkos mondja: ez öngyilkosság.